A mozgásom
szegényebbé vállt
Hangom
gyenge,elhaló terhet visel.
Jövőmet sötétnek
és reménytelennek látom,
Talán egy nap
majd jobb lesz
De lehet, hogy
hiába várom.
Egyedül vagyok,az
ágyon fekszem,
Nem látom
értelmét a felkelésnek
A világ számomra
megszűnt,nem létezem.
Lassan lehunyom
fáradt szemem,
Néha nevetek, de
valójában sírni tudnék
Legbelül üres
minden,ismeretlen.
Elveszettnek
érzem magam,
Kell egy hely,
ahol elsüllyedhetek
Semmit sem ér már
a szavam.
Érzem, ahogyan
zuhanok,
Testem megrándul
a félelemtől
A rossz felé
haladok.
Erőtlen és
szótlan lettem,
Talán gyűlölet
amit érzek?
Semmiképpen sem,
az nem lehet.
Próbálok erőt
gyűjteni magamon,
Lassan
hajnalodik,a nap új színben mutatkozik
Megkérdezem
magamtól, vajon látni-e fogom?
