Álom

Valamikor olyan mintha valóság lenne,

Múlt és jelen egyben élne.

Szörnyű gondolatok kószálnak bennem,

Mintha nem szabadna itt lennem.

Tiszta mozdulatokat érezni lehet,

A valóságban élek a föld felett.

Felriadok. Észre veszem, hogy csak fekszem,

Remegő testem megmozdul, félig nyitva a szemem.

Pár percig csak ülök és a sötétséget nézem,

Gondolataimban elvesztem valahol, félek.

Nem értem, hisz tudom, hogy álom volt

És mégis megkérdezem magamtól.

Megtörtént velem? Ez a valóság?

Nincs életem, de kint van a szabadság.

Folyton ez jár az eszemben,

De valahogy hiába törekszem.

Lassan kezdek magamhoz térni,

Egyedül vagyok, nincs mitől félni.

Végig fut az agyamon egy apró gondolat,

Valóságnak tűnt és mégis minden alkalommal bennem maradt.