A múlt színei

I

Tulajdonképpen mindenkiben benne vannak ezek a színek,

Örömteli pillanatok, érzések, ami tiszta, mint a lélek.

Fájdalom mentes napok, amikor rózsaszínben látják a világot

És nem ismerik a szürke bánatot.

Érezni a szabadság illatát a szívben,

Büszkén felvállalni magunkat az életben.

Bennem olyan emlékek lakoznak,

Amelyek testemben hevesen lángolnak.

Hiszen nem volt okom fájdalmat érezni,

De mégis valamitől mindig lehetett félni.

Ajándék vagy dicsérő szó, mosolyt csalt az arcomra,

S közben vidáman néztem a világra.

Szeretetben csak néha volt hiányom,

De mindig volt baráti támaszom.

Élveztem a napsugarat, ami a szemembe csillogott,

Néztem, ahogyan a madár a felhők között szállhatott.

Tisztán látom magamat a tükörben,

Ezek azok az örömteli érzések a múlt színében.