Gondolatok

Nehéz gondolkodnom,

Egy tiszta gondolatot találnom.

Mert fáj. Egyre gyakrabban,

Megkövült testem mozdulatlan.

Fáj, ha csak eszembe jut,

Minden élő és haldokló részem most egybefut.

Már levegőt is nehéz vennem,

Mintha száz darabra tört volna a testem.

Beszívom a levegőt és kifújom

Hallom elakadó, remegő sóhajom.

A cigaretta füst megnyugtat,

Tüdőmben a levegőnek ad utat.

Néha nem értem miért gyötröm magam.

A gondolatoktól egyszer csak kiég majd az agyam.

Képtelen vagyok ellene cselekedni,

Akaratom ellenére kínozom és hagyom magam teljesen szétesni.

Várom, hogy valami történjen,

Hogy valaki leállítson. Vagy mégsem.

Felvetődik bennem tucatnyi kérdés,

Szétmarja lelkem ez a nyomasztó érzés.

Bizonytalan vagyok.

Válaszokat akarok!

Éjszakákon át sokszor gondolkodok.

Néha úgy érzem álmomban is sírok.

Napok óta nem látok tisztán,

Mintha lebegnék a szakadék legalján.

Egy centire az összeomlástól,

Egy mérföldnyire a felhőtlen boldogságtól.

Döntéseket kell hoznom,

Félek attól, hogy a rossz utat választom.

Haragszom magamra.

Néha nem tudok figyelni a szavaimra.

Mintha soha ki sem mondtam volna,

Mégis minden egyes porcikám mintha ez ellen harcolna.

Nem tudom, hogy meddig fogom bírni erővel,

A könnyeim is egyszerre hullnak az esővel.

Muszáj tennem valamit,

Folyton, csak hallgatom lelkem szomorú dalait

És nem látom a kiutat,

Nem érzem az erőmben levő vad állataimat.

Nehéz hordozni ezt a fájdalmat,

Elviselni a nem kívánt mélyben levő gondolatokat.