Test és vérem

Nem vagy egyedül a sötétben,

De mégis úgy érzem,

Hogy magányos vagy odalenn.

Nem hallhatja senki sem,

Ha félnél, vagy ha sírnál.

Könnyes lett a szemem.

Sírok és félek helyetted,

Te ezt már úgysem teheted meg.

És én sem, ha egyszer ott leszek melletted.

Úgy érzem, mintha még fiatal lennél,

De évek teltek el. Sok.

Ettől még nehezebb a teher mindennél.

Álmomban még nem jártál,

De nincs nap, hogy ne gondolnék rád.

Úgy, hogy még napvilágot is alig láttál.

Csak egy kép és a vérem, ami hozzád fűződik,

Nem láthattalak fényes napjaidban,

De még így is szívem hozzád kapcsolódik.

Hiába várlak nem jössz többé vissza.

Ez csak a képzelőerőm szüleménye,

Hisz nincs semmi a világon, ami visszahozna.

Fejem lehajtom.

Ebbe bele kell törődnöm,

Bárcsak álom lenne az egész. Ezt kívánom.

Felébredek egy reggeli napon,

Rám nézel, mosolyogsz és

Köszönsz nyugtató, mély hangon.

És én ekkor tudni fogom,

Hogy csak egy rossz álom volt.

Ezt a képet sokszor magam előtt látom.

Mindezt hiába képzelem.

Nem vagy itt,

Feleslegesen reménykedem.

Lehet, hogy bolondnak néznek az emberek.

Nem hibáztatom őket,

Mindenkiben vannak mélyen féltett érzések.

Nekem Te vagy!

Mesélnék rólad az embereknek, de nem tudok.

Nem tudom, hogyan kezdjek hozzá.

Mi az, amit rólad elmondhatok. (?)

Vajon szeretnéd a gitár hangját

Úgy, ahogy én?

És a csillagos éjszakát?

Elképzelem, hogyan is nézhetsz ki.

Vigyáznál rám mindig

És akkor nem bánthat senki.

Vajon hasonlítanánk egymásra?

Összeveszünk, aztán kibékülünk

És nyugodt szívvel fejem lehajtom válladra.

Nem hallhatom milyen a hangod,

Gyermekkorod milyen lett volna,

Nem láthatom már az arcod.

Mikor kimondom a neved,

Megrémiszt, hogy nem vagy mellettem,

Hogy érzéseimet nem érezheted.

Vajon hallod, amikor beszélek,

Amikor elakad a szavam,

Mert elöntöttek a könnyek?

És nem jutok szóhoz,

Mert annyira fáj,

Mintha hiányozna, hogy odahúzz magadhoz.

Érzed a fájdalmat,

Amikor magam alatt vagyok,

És nincs, aki megnyugtat?

Néha félek rád gondolni.

Félek, ha elöntenek a könnyes érzések

És olyankor nem tudok magammal mit kezdeni.

Nem ismerlek.

Mintha nem tudnám ki vagy.

Magamban magamtól kérdezgetek.

Választ eddig még nem kaptam.

Nem is fogok,

Hiába vártam.

De talán látsz engem

És őrangyalként vigyázol rám.

Éjjel csillagként ragyogsz az égen

És én csak nézlek,

Hosszú ideje már,

Fájdalomtól vérzek.

A sors kegyetlen volt veled.

Azt akartam, hogy élj,

De elvette tested és lelked.

Én is ott leszek.

Egy nap talán találkozunk,

A szemedbe nézhetek

Szorosan átölellek

És végre elmondhatom, hogy

Szeretlek!