Fáj. Üres. Ég. Pusztít. Öl.
Meddig kínoz még?
Majd, ha eljön a vég?
Belekarmol szívembe,
Lehúz mélyen a végtelenbe.
Akár a méreg,
Testemben gyorsan szétterjed.
Fáj. Üres. Ég. Pusztít. Öl.
Szertefoszlott minden,
Hallom dübörgő szívverésem.
Testem a kiürültségtől véres.
Üres. Üres. Üres.
Páraként távozott belőlem,
Elvágta száraz lélegzetem.
Fáj. Üres. Ég. Pusztít. Öl.
Zúdulnak szememből a könnycseppek,
Testemből áradó melegtől tüzelek.
Égeti arcomat,
Elhomályosítja a tiszta pillanatokat.
Izzó parazsakból lángra lobban,
Lelkem időzített bombaként robban.
Fáj. Üres. Ég. Pusztít. Öl.
Ez volna a pusztítás.
A hiábavaló kiáltás.
A földbe tapos,
Az elmém zavaros.
Összeomlok,
Darabokra hullok.
Fáj. Üres. Ég. Pusztít. Öl.
Talán már nem is létezem,
Törölte az életem.
A világtól eltávolítva vagyok,
Kavarognak bennem a sötét gondolatok.
Széttépte érzéseimet,
A fájdalom próbál megölni engemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése