R-nek

“Látom magam a tükörben,

Tisztábban és élesebben.

A szabadság ízét érzem,

Tényleg újra élek, már nincs mitől félnem.,,

Szemem sugárzik az örömtől,

Testem csillog a nap fényétől.

Felszabadultam a fájdalomtól,

Kitörtem magamból.

Értelme van a napjaimnak,

Értelmet adtam magamnak.

Találkoztam vele,

S rám szegeződött barna szeme.

Lassan feledésbe merült a múltam,

Boldognak éreztem magam.

Köszönet!

Szerelem és szeretet...

Lelkem az övével egybefonódott,

Szívem darabja az övéhez kapcsolódott.

Keze puhán megérintett,

Bólintott és megértett.

Ajka erősen hozzám simult,

Izzó testünk egymáséhoz szorult.

Rád gondolok

És közben érzem, hogy egyre erősebb vagyok.

Újra tudok hangosakat nevetni,

Fájdalmat feledni.

Nem kínoznak többé a gondolatok,

Az, aki voltam, már nem vagyok.

Sokáig hazudtam másoknak és magamnak,

Nem érezhettem magam szabadnak.

Sebeket képezve,

Legbelül már teljesen szétesve.

Tudat alatt tudtam

És mégis hagytam.

Hagytam magam szenvedni

A romok közé zuhanni.

Mégis a mélyből felkerültem,

Magasan a felhők fölé léptem.

Arcomon az élet szó van írva,

Átölelem szorosan könnyekbe borulva.

Azt hittem, hogy nem fog menni,

De neki köszönhetően tudok szeretni és szerelmes lenni.