Valahol bennem él
mélyen,
Ettől a
gondolattól izgatottan lélegzem.
Szívem azonnal
összeszorul,
Szemem apró
könnyekbe borul.
Ugyanaz az érzés
elvakít,
Nincs ami tőle
megszabadít.
Visszatérnek,
újra és újra,
Izzadó
testemet átszúrja.
Éles, kínzó
fájdalom,
Nem akarom, de
fáj nagyon.
Hosszú órákig
gyötör,
Lelkemen lassan
áttör.
Menekülnék előle
, de nem tudok,
Mégis csak arra
gondolok.
Kezeim remegni
kezdenek,
Erőtlen és mozdulatlan
leszek.
Mintha két
világban élnék,
A valóság és a
rossz emlék.
Minden nap
eszembe jut,
Minden kép az
agyamon átfut.
Kitörnék magamból
szívesen,
De megjelenik a
félelem a szememben.
Inkább csendben
sírni fogok,
Egy újabb rossz
emléket nem akarok.
A sok kérdés
válaszok nélkül,
Talán nem is
lesz,már kihűlt.
Emberek, kik ezt
tették velem,
Nagy fájdalmat
okoztak nekem.
Feledni soha nem
fogom,
De megbosszulni
sem akarom.
Az én lelkem
tiszta marad,
De a rossz emlék,
örökre bennem ragad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése