Boszorkány

Sötét ködös éjszaka.

Hideg erdő közepében,

Érezni illatát a fák sűrűjében.

Telihold.

Csillag nem ragyog az égen,

A hold már csak halvány színben.

Csend.

Madár sem száll, egy lélek sincs

Kihalt minden, itt élet nincs.

Félelem.

Hirtelen a sötétségben,

Megjelenik feketében.

Titokzatos.

Hosszú fekete haja földig ér,

Zöld szeme, száján vér.

Lassan elindul, ruháját megmozgatja a szél,

Szemei kitágulnak, semmitől sem fél.

A fák mintha utat mutatnának neki,

Nem állhat útjába már senki.

Erősödik megbabonázó tekintete,

Bosszútól égő testét megidézte.

Eltűnik lassan a fák között,

Felnéz az égre, mindenek felett.

A hatalom benne él,

Hangja széllel egybeér.

Átkot dob a földre,

Aki él s megérdemli, lehet, hogy megérte.

Seprűjét gyorsan kezébe vette.

Majd felszállt az egekbe.

Eltűnt a hatalmas sötétségben,

Boszorkány járt a fák sűrűjében.