2013. április 8., hétfő

Tudat alatt (i)


Egy hely, ahova nem szabad mennem.
Amiről nem szabad beszélnem, de mégis megteszem.
Ártatlan távolság, egy könnycsepp szememben.
Egy hely, ahova nem szabad mennem.

Akaratom ellenére, mégis rabja lettem.
Menekültem könnyes szemmel
És közben a csillagokat néztem.
Akaratom ellenére, mégis rabja lettem.

Ez az az élet, ahol én már elestem.
És így ő lett a hatalom bennem.
Hatalom, amely fáj és nem gyógyít
Ez az az élet, ahol én már elestem.

Mint egy régi emlék, valahol bennem él.
Halott lélek, vonzó fekete távolság.
Fájdalom és keserűség.
Mint egy régi emlék, valahol bennem él.

Minden, ami valaha létezett.
Halott idő, halott emberek
Most engem gyötör, mint egy régi emlék.
Minden, ami valaha létezett.

Lehet, hogy álom az egész vagy tévedek?
Könnyes szemem kinyitom, ezt az életet már ismerem.
Elveszett álmok, ártatlan távolság
Álmodom az egészet, nem tévedek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése